Az egészségfejlesztés új mérföldkőhöz érkezett. Áttörés történt az ember természetes étrendjének elméletével kapcsolatban. Új logikai megközelítést alkalmazva először lettek meghatározva azok az alapelvek, amelyek összessége eredményezi az emberi test optimális működését.
Most már rendelkezésre áll az az axióma-rendszer, ami a tudásunk mai szintjén megcáfolhatatlan, logikailag kikezdhetetlen. Mint általában a természeti törvények, ezek is nagyon egyszerűen megfigyelhetők, logikusak, ésszerűek, és általános érvényűek.
A világon először lesz egy biztos kiértékelő rendszer az emberek, kutatók, orvosok kezében, és tudhatják mi az ember számára megfelelő étrend és életmód. Ez soha nem látott lendületet fog adni az élettudományok és az ahhoz kapcsolódó technológiák fejlődésének.
Ezek az alapelvek egyben támpontul fognak szolgálni a fogyasztók, kutatók, orvosok számára. Ez egy olyan egyetértési alapot is ad, amely egyesítheti a különböző tudományterületeket. Mód nyílik egy intelligens, informatikai rendszeren alapuló életmódrendszer létrehozására is.
Az alábbiakban ezekbe a törvényszerűségekbe tekinthet be, a teljesség igénye nélkül!
Ha megfigyeljük a természetben létező életformákat, míg a számukra természetes létkörülmények között zavartalanul élnek, és azt fogyasztják, ami számukra megfelelő, addig szinte sohasem betegek. Az emberi faj viszont nagy általánosságban véve teljesen beteges összképet mutat. A betegség nem természetes állapot, hanem éppen a természetellenesség következménye.
A betegség az élő rendszer működési zavara. Következésképpen ha az emberiség „beteges”, akkor eltért a természetes, a természetének megfelelő élettől.
A természetben létező létformák ösztöneik által irányítva “tudják” mi a helyes életmód, mit hogyan tegyenek, mit és mennyit egyenek.
Az ember, mikor eltért a természetes életmódjától és úgynevezett “szabad akaratra”, “döntési szabadságra” tett szert (mikor az úgynevezett evolúciós ugrása végbement), egycsapásra rengeteg gondja adódott, mert számára elveszett a természet általi gondoskodás, az ösztöneire ebben a tekintetben többé már nem számíthatott. Saját megoldásokat kellett kieszelnie, és óhatatlanul szembekerült a természettel. Innentől fogva saját tapasztalatai útján kellett kikísérleteznie, hogy melyek a számára helyesnek tekinthető cselekedetek, amelyek a túlélését segítik, és elkerülheti a betegségeket, sérüléseket. Ettől kezdve a tapasztalatainak mennyisége, és ésszerűségének mértéke arányában volt esélye a túlélésre, nem veleszületett tulajdonságként kapta ezt a tudást és gondoskodást, mint a vadonban élő állatok.
A megoldáshoz ismernünk kell tehát azokat a létfeltételeket, amikor az emberi faj még egészségben létezett, látnunk kell hol tért el a számára természetes létkörülményektől. Ezek az ismeretek adják meg aztán azokat a kiinduló támpontokat, amelyekkel összehasonlíthatjuk jelenlegi helyzetünket, és tudhatjuk azt a helyes irányt.
Ha helyreállítjuk azokat a körülményeket, amelyek az emberi testműködés számára természetszerűleg megfelelnek, akkor ezáltal természetes módon előáll az egészséges testműködés.
Ha és amennyiben ezekről a törvényszerűségekről csak hiányos ismereteink vannak, éppen annyira lehet “eredményes” bármiféle terápia is.
Ha egy adott organizmus, a megfelelő környezetében, a megfelelő étrenden él, akkor a szervezete minden más olyan anyagot előállít önmagán belül, ami a szervezetének működtetéséhez kell, amit egyébként az étrendje nem tartalmaz. (Például a kolala maci semmi mást nem eszik, mint eukaliptusz levelet. Mégis minden szükséges építőanyag megtalálható a szervezetében.) Ha eltér a saját étrendjétől, akkor a szervezete nem fogja előállítani a kívánatos anyagokat, és hiánybetegségek fognak fellépni. Ekkor kell azokat az anyagokat kívülről pótolni.
Az emberi faj beteges, vagy annak fenyegetettsége alatt áll. Már fiatal korban ismeretlen eredetű betegségek jelennek meg egyre szélesebb körben. A társadalom korán vénül, és korán meghal. Nagyon sok minden érv szól amellett, hogy az embernek 130-140 évig kellene élnie.
Az életközösségek rendszerei – az egyedek, fajok – egymás között végbemenő anyagcsere folyamatai által alkotnak egy egységes önszabályozó rendszert. Ezek a rendszerek egymásra utaltak. Az emberi tevékenységeknek ezekbe az ökológiai ciklusokba kell illeszkedniük.
Egy adott organizmus tehát a környezetével folytatott anyagcsere révén (táplálkozás) áll kapcsolatban a környezetével. Amennyiben az organizmus megváltoztatja a táplálkozási szokásait, akkor egyrészről megszegi a többi létformával fennálló együttműködést, másrészről saját belső szervezetműködésének anyagcsere törvényeit. Mivel nem a számára természetes táplálkozását folytatja – amivel egyensúlyban marad az ökoszisztémával, először saját maga betegszik meg, és ha ez a figyelmeztetés nem használna, akkor elpusztul, így óvva meg saját ártalmas viselkedésétől a többi életformát. Ha azonban mégis képes arra, hogy a renitens életformáját tartósan fenntartsa, akkor azzal felborítja a környezetének létharmónáját, és annak pusztulását mozdítja elő. Mivel végső soron saját életfeltételeit a környezettel való kölcsönhatása biztosítja, a környezetének degradálódása saját végső pusztulásához vezet.
Kijelenthetjük, hogy egy adott egyed, faj és ökoszisztéma egészségi szintje azzal arányos, amilyen mértékben megfelelnek a számukra természetes anyagcsere törvényeknek, azaz, azt fogyasztják, amik számukra természetesen megfelelnek. Olyan mértékben lesznek egészségtelenek, amilyen mértékben eltérnek a számukra természetes étrendtől.
Az emberi kultúrák mind azon az alapon alakulnak ki, hogy melyek az adott területen a táplálékszerzési lehetőségek, adottságok, és milyenek az elfogadottnak tekintett táplálkozási szokások. Az adott közösség annak megfelelően fogja kialakítani a termelő rendszereit, életben maradási praktikáit, (mezőgazdaság, ipar stb.) amilyenek az élelmiszer előállítási lehetőségei az adott életterében.
Következésképpen, ahogy beleavatkozunk a táplálkozási szokásokba, az emberi kultúra összes életfenntartó rendszere is megváltozik. Ha eleve hibás alapelvek szerint történik a táplálkozás, akkor hibás alapelvekre épül fel az egész ember által létrehozott kultúra is, hiszen alapvető tévedések szövik át. Ez azt jelenti, hogy az adott társadalom ingoványos talajon létezik, és a pusztulás felé tart, hiszen életmódjával szemben áll az ökoszisztéma finomhangolású rendszereivel – a természettel.
A megoldást az jelenti, ha az emberiség visszatér a számára természetes étrendre, mert ezzel tudja csak a természettel való viszonyát rendezni.
További alapelvek (kivonat):
- A test nem létezésünk oka és célja, hanem elengedhetetlen eszköze céljaink elérésének;
- Az emberi test működésének létfeltételei, működésének alapszabályai, valamennyi emberre egyaránt érvényesek;
- Az ember önálló akarattal rendelkező életforma, és képes tudatosan beleavatkozni az ösztönös viselkedésébe, és képes testműködésének ésszerű üzemeltetésére;
- Az emberi test a legmagasabb fejlettségű Földi létforma, s számára a megfelelő táplálékot kizárólag csak a vele természetes életközösségben élő alacsonyabb rendű organizmusok képesek előállítani;
- Az ember szabad akaratának birtokában eltért testének természetes létharmóniájának ösztönös követésétől (megszegte a természet törvényeit), s emiatt folytonos betegségekkel kell szembenéznie. A betegség mindig a természetes létfeltételek megsértése miatt keletkezik;
- Minél nagyobb tudással rendelkezik az egyén saját létezésének céljairól és létfeltételeiről, annál jobban tudja a testét kontrollálni és felelősséget vállalni érte. A természettörvények tudatos követésével képes csak a testi egészségét helyreállítani. Annyira egészséges amennyi tudással bír az egészséges létállapot feltételeiről, és amennyit ebből alkalmazni képes;
- Egy adott organizmus legmagasabb egészségi szintjét, annak a környezetnek az állapota szabja meg, amelyben életműködését folytatja. Azaz: egészségtelen környezetben nem lehetséges egészséges szervezetműködés;
- A szervezeten belül zajló folyamatokat, csak a test és környezete közt zajló kölcsönhatásokkal együtt, összességében lehet érdemben vizsgálni;
- Valamely ökoszisztéma életformáinak együttműködését legfőképpen az anyagcsere-törvényei (egymásra épülő táplálkozási lánc) szabályozzák. Ezek az energia kölcsönhatásainak (fizika) törvényein alapszanak;
- A betegség az anyagcsere-folyamatok zavara;
- A szervezet anyagcseréjének tökéletességét (azaz az organizmus egészségi szintjét), alapvetően két tényező befolyásolja (azaz a betegségeket ez a két alapvető dolog kiegyensúlyozatlansága okozza): 1/ az adott organizmus természetes életmódjának a foka, azaz számára mennyire megfelelő a táplálkozás mennyisége és minősége;
2/ és az organizmus irányítását végző elme mennyire működik ésszerűen (Pl.: az érzelmi állapotok befolyásolják a szervezet működését);
- A túlélés és a fejlődés, csak a természeti törvényeken alapulva, az egyén személyes hozzájárulása, erőfeszítése révén mehet végbe;
- Az emberi faj és a technikai-civilizációjának fejlődése csak a természetes létharmónián alapulva lehetséges, amennyiben nem szegi meg a közte és a természet közt fennálló anyagcsere törvényeket.
(…)