Az ember boldogságához leginkább nem ahhoz van köze, hogy sovány vagy kövér, vagy izmos vagy sem.
Csak azok számára kiemelten fontos a test külalakjával való megszállott törődés, akik a testet gondolják a létezésük kizárólagos céljának, társadalmi és szociális érvényesülésük elengedhetetlen feltételének, és nem pedig eszköznek tekintik azt, miáltal életbeli céljukat elérhetik.
Amíg azonban be vagyunk zárva egy testbe, addig korlátok közé vagyunk szorulva. A test miatt fizikai akadályokkal kell szembesülnünk. Így ha célokat akarunk elérni itt a Földön, ahhoz szükségünk van egy – a környezetében jól működő, azzal összhangban lévő – testre.
A személyt elkerülhetetlenül a környezetével való viszonyában kell szemlélnünk. Akkor boldog, ha érvényesülni tud itt. Kifejezetten az számára lélekemelő, ha a környezetét saját erőfeszítései által képes jobbá tenni, mert abban lesz neki is, és szeretteinek is tartalmasabb, boldogabb és értelmesebb élete.
Az ember tehát csak akkor lehet boldog, ha van egy inspiráló célja amit el akar élni életében. Majdnem mindegy, hogy ez a cél kicsi vagy nagy, a lényeg, hogy legyenek álmai, amiért lelkesedik, és amiért tenni képes, és tesz is.
Ha ezt saját erőből eléri, vagy ebben az irányban minden gyötrő nehézség és akadály ellenére is képes előre haladni, akkor boldogságot érez.
Így hát a boldogság legfontosabb kritériuma, hogy legyen egy kívánatos cél, ami inspirálja őt, és reggel ennek hajtóereje által pattan ki az ágyból, hogy ezt véghez vigye.
Bármilyen cél eléréséhez alapvetően két tényező együttes jelenléte szükséges: erő és intelligencia. Az erőt a test állítja elő, az intelligenciát az elme. Bármit is teszünk az életben, abban mindig megjelenik valami erőfeszítés, és valamennyi intelligencia is.
Ha az emberfia nem eléggé okos, vagy nincs elég ereje, akkor nem sok eséllyel váltja valóra álmait.
Ám szerencsére mindkét tényező fejleszthető, tanulással, gyakorlással.
A test számára két alapvető tényező szükséges, hogy működjön. Egyik a táplálék, amely biztosítja számára az energiát és a felépítéséhez szükséges anyagokat, valamint mozgásra van szüksége. Ami él az mozog, amiben már nincs mozgás az halott. Úgy is mondhatnánk, hogy valami annyira élő amennyire mozgékony.
Az elme számára az adat (információ) a szükséges építőelem, ezek segítségével végez számításokat. De bármennyi adatot belesűríthetünk a fejünkbe, bármennyi könyv ismereteit bemagolhatjuk, attól még nem leszünk életképesek, csak ha tudjuk azokat megfelelően alkalmazni. Azaz, van hozzá egy know-how-k, egy technológiák, hogy hogyan alkalmazzuk az ismereteinket. Ismerjük, milyen pontos lépések sorát kell végrehajtanunk a kívánatos hatás eléréséhez, hogy ezáltal elérhessük céljainkat, vagy éppenséggel milyen újabb tudást és képességet kell még magunkévá tenni ehhez.
Így tehát máris a kezünkben van négy alapvető adat, amellyel már tudunk mit kezdeni:
táplálék + mozgás + adat + technológia
Ezeket tekinthetjük az ember optimális testi működését lehetővé tévő alapvető négy adatnak.
Ezekre már építhetünk négy konkrét gyakorlati szolgáltatást is:
- Táplálék – ismernünk kell, hogy milyen táplálékot fogyasszunk;
- Mozgás – tudni kell milyen mozgásformát és intenzitást válasszunk;
- Adat – megfelelő tanulmányokra és ismeretszerzésre van szükségünk, hogy tájékozottá váljunk –, azaz helyes, igaz adatok kellenek, hogy képzettek és kompetensek legyünk választott tevékenységeink terén;
- Technológia – és tudatában kell lennünk annak a módnak, hogy mindezeket az ismereteket hogyan alkalmazzuk a céljaink elérése érdekében. Meglegyen a helyes technológiánk az életre. Elménket és testünket hogyan üzemeltessük szakértő módon, és irányítsuk szándékainknak megfelelően, a számunkra kívánatos cél irányába.
Mit jelent az “optimálisan működő emberi test”?
Azt “optimálisan működő emberi test” azt jelenti, hogy a szervezet a körülményeket, lehetőségeket, adottságokat, –azaz az adott életfeltételeket tekintve – a legjobban, leghatékonyabban működik. Működhetne akár jobban is, de a személy esetleges testi problémái, vagy különleges feladatai, a környezetének lehetőségei nem engedik ezt meg.
Egy adott ökoszisztéma tulajdonképpen egy adott fizikai környezetben megtalálható különféle életformák összessége, melyek bonyolult kölcsönhatásban élnek egymással. Egyetlen élő organizmus sem élne meg önállóan. Éltető környezetétől elválaszthatatlan tekintve, hogy az egyed és környezet egy egységes rendszet képez. Az emberi testnek is harmóniában kellene lennei a természettel.
Mindamellett, hogy biztosítjuk a test biológiai fennmaradását, ismernünk kell azt is, hogy pontosan mire akarjuk azt használni. Rendelkezünk-e ehhez szükséges adottságokkal, képességekkel, és egyáltalán alkalmas-e a környezet, illetve alkalmassá tudjuk-e azt alakítani, hogy az szándékainknak megfeleljen.
A személy annyira lesz sikeres, amennyire ismerete van ezekről és amennyit mindebből igaznak vél. Továbbá amennyire ezt a tudást ténylegesen alkalmazza a gyakorlatban saját magára és arra a környezetre, amelyben a test és a személy (a személy, aki a test irányítója) együttes létezése lehetséges.
A biológiai test és a személy célja olykor meglehetősen eltérnek. Ezt legjobban akkor tapasztaljuk, amikor a test igényei kezdenek uralkodóvá válni. Például, amikor az éhség, vagy a szaporodási hajlam ellenállhatatlanná válik, és a személy tudatos akarata elhomályosul, és nem azt teszi, amit tennie kellene.
Egy szellemileg felvilágosult, szakértően gondoskodó személy tisztában van a test valódi igényeivel, és képes azt saját céljaival, emberi küldetésével tudatosan összehangolni, azaz fizikailag és szellemileg felkészültnek lenni.
Amikor előáll a természeti környezet, a szociális környezet, a személy és a test összhangja (amikor a természeti törvények megfelelőképpen működésben vannak), akkor beszélhetünk arról, hogy a test mindezeket tekintetbe véve kielégítően, azaz optimálisan működik.
A testnek, mint valami univerzális szerszámnak, rengeteg kihívásnak, feladatnak kell egyszerre megfelelnie.
Az ember életbeli tennivalóinak összessége határozza meg a test összegzett funkcióját, amely egy kompromisszumos állapot. Ezekhez a különféle tennivalókhoz kihívásokhoz, valamint a bevitt táplálék mennyiségéhez és minőségéhez a test hozzáidomul, alkalmazkodik.
Nem megfelelő a testműködés, ha a személy életében túl sok, vagy túl kevés a kihívás, ha alkalmatlan a környezet, erős, vagy alacsony intenzitású mozgásformákat, és nem megfelelő étrendi szokásokat követ.
Összhangot kell teremteni az ember kötelezettségei, munkája, hobbija és a test szükségletei, valamint a szociális és természeti környezete között. Testünknek teljes mértékben személyre szabottnak kell lennie.
A személy természeti környezete, szociális, társadalmi viszonyai, valamint saját magáról és az egészség fogalmáról alkotott elképzelései és tudásának mértéke határozzák meg a testi egészségének szintjét. Amennyiben ezek teljes mértékben összhangban vannak adottságaival, képességeivel, igényeivel, saját rövid és hosszútávú életcéljaival, valamint a környezetének jellemzőivel, megszabott lehetőségeivel, akkor minden bizonnyal optimálisan működik a szervezete.